3 hónappal a visszatérésem óta

Hosszú három hónap telt el azóta, hogy visszatértem a városba ahol le életem az életem nagyobb részét. Az utóbbi idők olyan természetesen könnyen ment, hogy egyszerűen nehezen vettem rá magamat hogy a nehéz megszokott környezetbe visszatérjek. Nem akartam újra vissza esni, egykor kiléptem ebből az életből, s ez már csak a múltam lett, de most a jelenemmé vállt. Amikor visszatértem nem hittem volna, hogy hónapokig fog elhúzódni a jelenlétem, de végül még is így lett. A szüleim lakásába nem akartam maradni, így az az egy változó maradt fen ha a nagymamám egykori házába költözöm, ami a leggyönyörűbb a városban. Hetek múlva tökéletesen beilleszkedtem a házba, otthonomnak tekintettem ideiglenesen, nem akartam hosszú távon itt maradni, de erre az időre pont megfelel. Gyönyörű napsütötte napnak néztem elébe, a legjobb döntésem az volt, hogy egy bevásárló körútra megyek, ami a legkedvesebb plázámhoz vezetett. Amikor ezeken az utcákon lépkedtem az egykori igaz szerelemem jutott eszembe. Ahogy sétáltam a pláza lépcsőin úgy soroztak meg az emlékek amiket itt életem meg Daniel-el, ezek az emlékek gyönyörűek voltak, de ahogy arra gondoltam vissza amit a szüleim adtak elő, hogy megcsalt az eljegyzésünk után, ez minden emlékemet megkeserítette. Először arra gondoltam bosszút állok rajta, de inkább hagytam a bosszúvágyamat és örökre kiszakítottam őt az életemből, és mindent ami hozzá kötött. Egy új élet kezdődött számomra mikor a nagyimhoz költöztem, leszoktam a bulikról, drogokról és a szerelemről is. Már csak flörtöltem és egy tökéletes kis unoka lett belőlem, ami minden nagyinak az álma. Féltem, hogy ez a kép megfog változni rólam amint visszatérek ide, de reménykedtem elég erős lettem ahhoz hogy ne törjek meg. Miután a két órás vásárlásomnak véget vetettem a legkedvesebb kávézómba tértem be ahová mindig Daniel-el mentem be, ez az egy hely maradt meg bennem ami nem idéz fel bennem keserédes emlékeket. A legjobb barátnőm volt Nadia aki még mindig tökéletes munkát végzet, nem értesítettem az érkezésemről, egyedül vele tartottam a kapcsolatot, viszont meghatároztam, hogy Daniel-ről egyetlen szót sem akarok hallani.
-Helló édes! Egy Mocca Chocolatte-t kérnék rengeteg habbal a tetején egy kis fahájjal. – Alig hitt a szemének, de én csak angyalian felé mosolyodtam, ő volt a legkedvesebb személy számomra mindig is akitől képtelen voltam megválni minden tiltás ellenére is.
-Ariana micsoda meglepetés, nem is mondtad... – Imádtam a meglepett tekintetét, miközben a szemébe néztem lágyan elvettem tőle a kávémat amit mindig is remekül elkészített számomra.
-Az asztalnál leszek sweety! -Épp megfordultam és elakartam indulni a megszokott asztalomhoz mikor szembe találkoztam egy ismerős szempárral, nem hittem volna hogy ilyen hamar összetalálkozom vele. Egyetlen szó jött ki a torkomon, semmi más! A szívem a torkomban dobogott, szinte minden egyes végtagom megnehezedett, képtelen voltam megmozdulni... Erre a dologra végképp nem számítottam, tudtam, hogy előbb utóbb be fog következni, de hirtelen csak bennem düh és gyűlölet keveredett össze a szerelem tüzével és a szenvedéllyel. Jelenleg csak megvetni tudtam őt amiért megcsalt pont a legszentebb napunkon, legalábbis én ezt hittem róla.
– Daniel.