A mai napom nem ment valami túl jól. Egyrészt, a csávó akitől veszem a cuccost lelépett valahova külföldre és nekem nem volt képes jelezni ezt. Minek is ugye? A viszont eladók már le se vannak... áh... mindegy. Ezen egy kicsit felizéltem magamat, úgyhogy elmentem a kedvenc kocsmámba és leöntöttem pár kör rövidet, és miután teljesen lenyugodtam, folytattam a napomat. Hát, keresnem kellett valakit, aki ideiglenes dílerem lesz, ameddig ez a majom nem jön vissza az országba. Szerencsére felhívtam annyi embert, hogy valaki csak tudott ajánlani egy megbízhatót. Nem akarok szarba maradni, mert akkor... akkor annak sosincs jó vége. Vannak olyan durva emberek, hogy inkább nem mondnám meg mit csinálnának velem akkor, ha nem szállítom le a cuccot időben...
Ajjajj.
Nagy szerencsém volt, ha fél órával később érkezik meg az alak, akkor vége lett volna az életemnek. Úgyhogy fellélegeztem és megvettem a cuccot, majd taxiba pattantam -kivételesen- és leszállítottam az anyagot.
A mai napból ennyi nagyon elég volt. Tudom, hogy sokat veszítek vele ha egy egész napot nem melózok végig meg ilyenek, de... nem érdekel. Kell nekem is a szabadnap. Majd máskor visszahozom a lóvét. Az úgyis megvár.
Nem tudom mit fogok még ma csinálni otthon... vagyis a Dale házban, hiszen ott általában uncsi minden. Soha sincs otthon senki, ha meg igen akkor csak olyankor jó a buli, amikor a haver otthon van. Ha nincs... akkor meg Hanival... hm... nem is lenne olyan rossz, ha most Hani otthon lenne. A titkos kapcsolatnak előbb vagy utóbb úgysem lesz jó vége, egyszer majd valamelyikünk véletlenül kikotyogja vagy esetleg ránk nyitnak, ami eléggé kínos lenne.
Hazataxiztam és betrappoltam a házba. Kabátomat felakasztottam kint az előszobában, aztán tovább mentem, a táskámat beledobtam a nappaliban lévő egyik fotelba és a konyhába vettem az irányt. Valami kaját gondoltam keresni vagy legalább egy sört... folyékony kenyér.
Amikor belépek meglátom Őt. Mily véletlen! Amúgy az az igazság, hogy nem érzek túl sokat Hani iránt... csak szeretek vele játszadozni. Oké, nem mondom, hogy nem érzem jól magamat ilyenkor meg minden, de azért... fura. Nem szeretném magamat lekötni, mert az soha nem jó. Meg akkor minden kis piszkos titkomat ki kell tálaljak. Na azt már nem.
-Szia Hani. - Tudom mennyire utálja ezt a megszólítást. Nem értem miért, pedig annyira illik rá... de jól van. Kinyitottam a hűtőajtót, kivettem egy sört, felbontottam és beleittam két kortyot. Aztán pedig letettem az asztalra és odaléptem Hanihoz. Hátulról átkaroltam, kezeimet megpihentettem derekán és egy puszit nyomtam a nyakára.
-Hiányoztam? - Jó, egy kicsit úgy jön le, mintha meg akarnám erőszakolni vagy ilyesmi, de közbe nem... csak... kíváncsi vagyok a reakciójára. Vajon megpróbál leütni egy kezéhez legközelebb lévő tárgyal vagy pedig engedi magát.

Hani <3

Nem is olyan rossz Daleéknél lakni. Mit is mondjak... itt megvan mindenem ami kell és tudom, hogy egy kicsit pofátlan vagyok és kihasználom a haveromat, de hát mindegy. Majd egyszer valahogy meghálálom neki ezt a nagyon nagy szívességet. Amúgy meg amint összeszedem azt a pénzmennyiséget, amit szeretnék, rögtön visszaveszem a házat és még fel is újítom. Szeretném ha kicsit lakályosabb lenne. Soha nem volt az, mindig lehangoló és uncsi volt az a lakás. Na elkötelezni nem akarom magamat semmiképpen, még túl fiatal vagyok ahhoz, szóval végképp nem kell aggódnia senkinek se az miatt. Azt viszont tudom, hogy anyám első kérdése az lesz, amikor hazaengedik, hogy: "kisfiam, mért újítottad fel a lakást? Talán idefogtok költözni a barátnőddel?". Ja igen. Az anyám kicsit elment otthonról amióta újra elkezdett anyagozni és azóta azt hiszi, még mindig megvan az a barátnőm, akivel vagy egy éve szakítottam... Az egy kicsit durva volt. Mert ÉN (amit ugye nehéz elhinni) szerelmes voltam tényleg, és már ott álltam, hogy megveszem neki a gyűrűt meg hogy összeköltözünk... miatta simán megváltoztam volna, de hát otthagyott egy másik fasz miatt. Ez van. Azóta közöm sincs a szerelemhez. Az mi a fene egyáltalán?
A sörömet iszogatva figyelem Hani reakcióját. Elvigyorodom amikor leszid azért, mert Haninak hívom. Akkor se fogom máshogy hívni. Szerintem tényleg tök cuki ez a becenév, nem értem mi a baja vele.
-Oké, Hani. - Haha. Mindig csak ez a cukkolás. Imádom piszkálni, egyszerűen annyira jó érzés, amikor egy kicsit bedühödik, és én pedig utána közelebb lépek hozzá, hízelgően. Szerintem soha nem fogom megunni a piszkálását.
Amikor kijelenti, hogy segíthetnék neki mosogatni, akkor egy pillantást vetek a rengeteg mosatlanra és a törölgetni valóra. Leteszem a sörömet, odalépek hozzá. Kicsit végigsimítok a derekán. Nem érdekel engem az a mosatlan.
-Ugyan, hagyd már. Szerintem Te sem akarsz most pont azzal foglalkozni. - Még egy apró puszit adok a nyakára még mielőtt megfordul. Kezeim fordulnak vele, nem fogom elereszteni az biztos. Észreveszem, hogy elpirosodik egy kicsit, túl jók itt a fényviszonyok ahhoz, hogy ne tűnjön szembe. Nem szólok rá semmit, csak keresem a tekintetét, amit jó ideig nem kapok meg. Ahh, nemár Hani! Gyerünk.
-Hm, pedig megesküdtem volna... - Amikor a szemembe néz, ismét elmosolyodok, de aztán ez a mosoly el is tűnik az arcomról amikor a tekintete visszaesik a padlóra. Mért olyan érdekes az a padló? Amúgy tökre nem értem meg, mért nem mer soha rám nézni. Amúgy nem harapok... csak kicsit hiányos vagyok... és nem szeretethiányos.
-Ennyire érdekes az a padló? - Egy lépést hátrálok, és kezeimet is leeresztem a derekáról. Semmiképpen nem akarom megijeszteni vagy valami egyéb... a sörömért nyúlok egyik kezemmel, meghúzom és közben igen feltűnően végigbámulom Hanit. Hm... most is jól néz ki. Azok a lábak. Mmm.

Hani <3

Véleményem szerintem nagyon jó párosítás vagyunk Kevinnel. Ami azt illeti, ilyen jó haverom soha nem is volt mint ő. Tényleg gyerek korunk óta ismerjük már egymást, de sokszor van az, hogy ezek a kapcsolatok egy idő után "elavulnak" és megszakadnak, de a miénk még meg se közelített ilyesmit. Sőt, meg tudom számolni egy kezemen, hogy hányszor balhéztunk össze valamin. Akár pasiból vagyunk akár nem, akkor sem kell minket elítélni, mert ha jó a haver, akkor nem fogja elvenni a nődet, rá se fog nézni vagy nem fog beköpni a zsaruknak, stb... Nálunk ezek a legfontosabb dolgok, és pont meg is vannak.
Hanit szintén pici kora óta ismerem, ami azt illeti, dajkáltam is. Jó, én sem voltam valami hú de nagyon idős akkor, úgyhogy félve adták csak a kezembe. Amikor kicsit nagyobb lett, vigyáztunk rá Kevinnel, amiből általában nem sült ki jó, de melyik kisfiú nem rossz? Mi külön esetek voltunk. Aztán meg hát itt vagyunk. Ettől többet nem is kell mondani... tetszik, tetszik de lehet, hogy csak játszadozom. Nem merem az érzéseimet bevallani. Majd egyszer.
-Ugyan! Simán ráér az a mosogatás egy óra múlva is. Nem mennek sehova. - Elég lusta vagyok tényleg, de az, hogy mosogassak az a legutolsó dolog amit valaha megfogok tenni. Az a nők dolga. Maximum törölgetni segíthetek... de az is nagy szó már. Most nem fogok, van jobb elfoglaltságom.
Annyira imádom amikor ilyen elvörösödött! Ebből lazán levehetem, hogy hogyan viszonyul hozzám. Biztos vagyok benne, ha most megcsókolnám, akkor engedné is. Nem, még nem! Még várok. Ahogy ez megfordul a gondolataimban elvigyorodom és bólintok egyet. Meglepődött arcot színlelek.
-Megtudod indokolni ezen kijelentésedet? Mért nem jó ha itthon vagyok? Azt hiszem nem csinálok semmi rosszat.... - Jó, ez nem teljesen igaz. Mondjuk ha Kevin megtudná, hogy Hani és én... omm.. hát az valami hihetetlen balhé lenne. Vagy ha már oda jutna a dolog, hogy összejövünk (aminek nem sok esélye van még), akkor lehet, hogy elfogadná. Amilyen jó a beszélőkém, eléggé ki tudom magyarázni magamat.
Ismét kortyolok a sörömből, már szinte az egészet lehúztam. Annyira jól esik most. Mint általában. Végignézem, és közben ismét nagyot vigyorgok a kérdésén. Én?!
-Nem csinálok veled semmit! Ha nem akarnád, akkor nem engednéd. Mért nem tolsz le, hogy hagyjalak a fenébe? Tudom, hogy jól esik ahogy közeledek...

Hani <3