Illegalitás vagy legalitás? Habzsolás vagy kemény munka? Függőségek. Éjszakai élet. Bűnözők. Hatóságok. Kóstolj bele Bristol mindennapjaiba. Te mi mindent tennél meg azért, hogy meglegyen mindened, amire szükséged van? Azt hiszed nem keveredhetsz bele a rossz dolgokba? Vigyázz! Akármikor áteshetsz a ló másik oldalára.
Esküszöm a mai szar nap után kellett a kikapcsolódás. Nagyon kellett, mert az egész napom egy kibaszott rohanás volt, és nem láttam a végét. Hazamentem éppen csak, és eldöntöttem, hogy akkor ma este piázni fogok. Nem érdekel a holnap, valahogy úgy is meg fogom oldani hogy beérjek. Eddig is megoldottam, ezután is meg fogom oldani. Beállok az autóval a garázsba, bezárom azt is, meg az autót is, és besétálok a házba. Közben cigizek természetesen, meg keresek estére valami normális ruhát. Meg megbontok egy doboz sört, hogy már ne kelljen sehova autózzak ma. Igazából nem is akartam ma bemenni dolgozni, de ha én nem vagyok ott, akkor ki a franc csinálja meg a dolgaimat? Senki. Szóval nélkülem az az iskola halott. Persze nem én vagyok az igazgató, hogy irányítsam, én csak egy mezei technikus vagyok… Na de mindegy, szóval ha én nem vagyok, az iskola aligha működne. Az elődöm egy lajhár köcsög volt, aki arra is lusta volt, hogy megmutassa, mit kell csinálnom, vagy hogy mi hol van. Így mindenre szépen lassan magamtól kellett rájönnöm, de volt elég időm rá. Kinyitom az egyik szekrényt, ami dugig van cigikkel. Szeretek előre bevásárolni, olcsóbban. Persze ismerősömtől szerzem őket, fél áron. Nem tudom, hogyan csinálja, de biztos van valami fasza kis titka, amitől így jön neki a cigi, és még fél árból is így ki tudja hozni magát. Ezek azok a dolgok, amire én soha nem fogok rájönni szerintem, soha. Az órámra pillantva konstatálom, hogy eltelt az idő, így rohanok is öltözni, és így sikerül felhúznom olyan ruhákat, mintha temetésre mennék. Fekete, fekete, fekete, fekete. Minden csak fekete. Kapucnim alól kitűnő szőke hajam, fehér bőröm és kék szemeim árulják el, hogy nem egy dementor vagyok. Fél óra tömény, és unalmas menetelés után belépek a kocsmába, ahol már-már törzsvendég vagyok. Kb 6 éve járok ide, és nem mondom, azért elég jelentős mennyiséget elittam itt. Voltak olyan időszakaim amikor rengeteget ittam, és voltak rossz időszakaim is, viszont most már lábra álltam, és már csak a pia maradt. Meg azért egy-kettő füves cigi néha becsúszik, amikor úgy tartja kedvem. Belépek, és intek a csaposnak, ami annyit tesz, hogy egy jack danielst légy szíves, hozza ki, ameddig én elszívok egy cigit. Szóval ez ennyit tesz. Csendesen ülök, kortyolgatom az udvaron a whiskey-met, szívom a cigit, és körülnézek. Senki nincs itt… Hacsak, úgy érzem, hogy valaki figyel. És szerintem nem tévedek…
Nicole Jenkins
Age : 30 Hozzászólások száma : 3 Tartózkodási hely : Bristol
A zene nemcsak megnyugtat és szórakoztat, hanem jóval több annál: világnézet. Az embereket meg lehet ismerni a zenén keresztül, amit hallgatnak.
Végre egy szabadnap! El sem hiszem, hogy ha az ember fejvadász, akkor mennyi dolga van neki egész héten. Olyan, hogy meló közbe szünet? Azt se tudom mi az... Istenem. Mivel jelenleg a cégnél csak két fejvadász van, ezért ránk mindig szükség van. Ami azt illeti, a másik egy csávó és szívből utálom... nem vagyunk jó viszonyba már az elejétől kezdve, mivel ő volt itt régebben és én csak tanulok még valamint sajnos neki kell kiképeznie. Nem egy emberbarát a fickó. Én azért jól bevállaltam a dolgokat magamnak. Az egyetem mellett még ezt a melót is, de mivel ugyan senki nem fogja nekem kifizetni a tanulmányaim befejezését, ezért kénytelen voltam valamit még beiktatni. Jött ez a lehetőség, amit sokan nem szívesen vállalnak be, és mivel één eléggé erős személyiségű nő vagyok, és NŐ, ami még egy nagy szó volt, és ez csak jó pontot hozott az öreg cégéhez, ezért felvettek. Fiatal munkaerőt kerestek, hát itt vagyok. Viszont annyira megkedveltem ezt a melót, hogy azt hiszem életem végéig ezt fogom csinálni. A kiképzésem úgy fél évig tart, nos, már mindjárt vége. Igaz, hogy egyedül nem engednek el vadászatra, csak rendőri kísérettel vagy a "mentorommal" de annál jobb. Amúgy meg nem félek egyedül. Szóval a szabadnapom felét átaludtam. A másik felében meg azon gondolkodtam, hogy el kellene menni valahová. Olyan hét óra körül felöltöztem, táskámba belepakoltam és elindultam. Először megálltam egy pizzázóban és bevettem egy kispizzát, hiszen úgy körülbelül ez volt a mai reggeli, ebéd, vacsora is egyben. Amúgy sétálni indultam, de mivel végül annyira tele lettem, hogy semmi ihletem nem volt tovább menni, így egy közelben lévő kis kocsmát szúrtam ki magamnak. Soha nem voltam még itt, pedig nem is lakok olyan messze tőle. Belépek, körülnézek. A pulthoz megyek majd rendelek egy sört. A szüleim régebben mindig azt hajtották, hogy ne igyak sört mert az fiús ital, és nem áll jól egy nő kezében. Jaj istenem. Ugyanmár! Majd ők megmondják... Szóval nagy nézelődésbe kiszúrtam Joe-t az egyik asztalnál. Először nem akartam rátörni, de mivel... hát meg kell vallani nagyon tetszik a stílusa meg minden, szóval kicsit be is próbálkozom nála. Csak úgy finoman, nem túl észrevehetően. Már máskor is flörtölgettünk egymással, de még nem volt semmi érdekes köztünk. Kis habozás után odasétálok. -Szabad ez a hely? - vigyorgok rá, miközben a vele szemben lévő helyre mutatok és kortyolok egyet a sörömből.
Kezdőlap 
Pént. Dec. 26, 2014 9:37 am by Vendég
Tárgy: Nicole & Joe 
