Kissé dühösen csapom be a taxi ajtaját. Egész úton duzzogtam, de egyszerűen utálom, ha gyereknek és még hülyének is néznek. Pedig egyik sem vagyok. Mégsem mehetek egyedül bulizni, mert apám nem enged el. A nyakamra küldi Kyle-t, akinek pont annyi kedve van velem jönni, mint nekem elviselni őt. Komolyan, ez most kinek jó? Azt hiszi Kyle majd vigyáz rám? Hát persze... ez olyan, mintha a kecskére bízná a káposztát. Tutira előbb fog benyomni, mint én, mert persze engem egyáltalán nem akadályoz meg a jelenléte abban, hogy igyak és jól érezzem magam. A ruhám többet mutat, mint kéne, túl rövid, felül meg túl kivágott. Kevés ékszer, bulizós smink. Még a magassarkúm sem gátol meg abban, hogy Kyle-t lehagyva haladjak a szórakozóhely felé olyan sebességgel, amit csak képes vagyok diktálni jelen helyzetben. Valójában fogalmam sincs, hol vagyunk. Itt még nem jártam, de nem számít, szeretek új helyeket kipróbálni, bár valamiért úgy érzem, nem pont ez lesz a kedvencem, hiszen Kyle választotta. Még ez is... nem elég, hogy nem jöhetek egyedül, oda sem mehetek, ahova akarok. Pedig a csajokkal már jó régen lebeszéltük ezt a bulit. Bármennyire odavagyok Kyle-ért az ágyban, meg amikor éppen kedves velem vagy tűrhetően bunkó, ez azért nem volt szép tőle. Ő ide akar jönni, tehát ide jövünk... apám meg persze bólogatott rá, hiszen Kyle nyilván jobb társaságba jár, mint én. Ezt hol álmodta, fogalmam sincs... Hiszen csak rá kell nézni. Ő meg a normális társaság? Ugyanmár... Dühösen csörtetek tovább, hamarosan már a szórakozóhelyen találom magam. Körbepillantok, végülis elmegy, de azért nem fogok jó képet vágni, még nem.
- Ugye nem akarsz egész este a nyomomban lenni? Nem kell rám vigyázni. Menj és igyál valamit szerintem – intek a pult felé, ott biztosan jól elfoglalja magát. Én meg körbepillatok, megnézem a felhozatalt. Nem, egyáltalán nem a pia felhozatal érdekel. Csakis a pasik. Szerintem ez nem olyan nagy dolog. Egyszerűen csak jól akarom érezni magam, szórakozni akarok. Egy zsákmányra leső vadállat is megirigyelhetné, ahogy a tömeget pásztázom áldozat után kutatva. Úgy tűnik meg is van. Nem tart sokáig, máris megakad a szemem valakin. Elégedett mosolyt villantok, de nem megyek oda, még nem. Tekintetünk találkozik, én meg kivárom, vajon mit lép, de azért bátorításképp rákacsintok.

Ez egyszerűen elképesztő. Bírom Kyle pofátlanságát. Az igaz, hogy én sem vagyok semmi ilyen téren, de még bőven van mit tanulnom tőle, hiszen mesterien műveli. Arra, hogy összeborzolja a hajam, csak egy morgással válaszolok, nem mélatom többre. Jelenleg fel vagyok háborodva és minden egyéb ehhez hasonló érzések kavarognak bennem, csak mert sértve érzem az igazságérzetem. A fenébe is, nem vagyok már kislány. Ha meg már bébiszitter… hát erre a feladatra nem az én mintapolgár testvérem a megfelelő személy. Nem tudom apám hol él, de éppen most dobott az oroszlán barlangjába. Legalábbis az ő felfogásában ez a hely maga a pokol, hiszen a neve is valami ilyesmi, nem tudom, annyira nem figyeltem meg, amikor beviharzottam ide. Nem baj, feltalálom én magam… és akkor majd meglátjuk, hogy ki bosszant kit. Mert egyelőre sajnos nagyon is úgy néz ki, hogy Kyle áll nyerésre, ahogy behuppan amellé az örömlány kinézetű szuka mellé, esküszöm alig tudom az öklendezést visszafogni. Na várj csak… rossz embert provokálsz kisfiú… Ugyanis érzem magamon a tekintetét, anélkül, hogy odanéznék. Azt nem fogok… van nekem más látnivaló. Eredetileg csak egy csajos estét akartam, ahol jól kidumáljuk magunkat egy koktél mellett. Veszélytelen lett volna, de pont az apám az, aki ennél durvább buliba lökött bele. Végignézem a pasifelhozatalt, na nehogy már Kyle azt gondolja, hogy én odavagyok érte és egész este azt fogom lesni, hogy éppen melyik testrészét markolássza annak a macának. Ahelyett, hogy hozna nekem egy piát. Hát bunkó, ez van. Meg persze szemtelenül jóképű, mint az a srác, akit kiszúrok magamnak a bárpultnál. Én tényleg csak Kyle-t akartam eredetileg bosszantani, de ahogy rátéved a pillantásom az ismeretlen srácra, egyből átértékelődik bennem minden. Ez az első pillanat, amikor leesik, hogy akár jól is érezhetem magam. Hiszen, ha bárki megkérdezné, milyen pasi az esetem, valahogy így írnám le… és nagyon remélem, hogy a kedves testvéremmel ellentétben szorult meg benne némi jó modor. Rákacsintok, mert miért ne, ma merész vagyok, jobban, mint általában. Bár amúgy sem kell félteni. Egyszerre dolgozik bennem az, hogy megmutassam a testvéremnek, más pasi is akad nekem, nem csak ő, de ez az egész gyerekes bosszú a háttérbe szorul, amikor a srác elvigyorodik és lassan, de megindul felém. Hirtelen eltűnik a mostmegmutatomneked érzés, inkább remegni kezd a lábam, szokatlan és idegesítő módon. Pár lépés választ már csak el minket egymástól, ennyi időm van, hogy összeszedjem magam és legalább külsőleg magabiztosnak tűnjek. Le sem veszem róla a szemem, kis mosollyal várom, hogy mit lép. Meghagyom neki a kezdés jogát és bevallom tetszik is, hogy nem támasztja tovább a bárpultot, hanem lép is… A legtöbb pasi kényelmesen megvárja, amíg a csaj kezdeményez. Máris egy jó pont. Meg még egy, amikor megszólal. Valójában teljesen levett a lábamról, de nem én lennék, ha nem kötnék bele valamibe, meg nem is akarom, hogy egyből nyeregben érezze magát. Pedig ott van. Én meg elhúzom a szám.
- Hát ez a szépség dolgot kár volt belekeverni… pedig olyan jól indítottál… fussunk neki még egyszer – villantok édes, szinte már ártatlan mosolyt. Hát igen, minden pasi kijátssza ezt a kártyát a nők szépségét illetően, de meg kell hagyni, ezt leszámítva nagyon eredeti az ismerkedős dumája. Tetszik nekem, éppen ezért finoman, de beindul nálam a becserkészős projekt. Kész szerencse, hogy csipke tanga van rajtam.
- Egyébként egy sem… ha szerencséd van – hatásos pillantást küldök Kyle felé. Kinézem belőle, hogy az öklével védene meg, mégis úgy érzem, jelenleg az a bizonyos testrésze vezérli a mellette ülő csaj irányába. Nekem mindegy, ennél többet én sem foglalkozom vele.
- Hogy is van az a mondás? Amelyik kutya ugat, az nem harap…. Szóval mit is iszunk? – biztosítom, hogy Kyle nem fogja leharapni a fejét, legalábbis azt hiszem, de úgyis közbelépek. Ezt az estémet nem cseszheti el. Ha már így alakult és ott vagyunk, ahol ő akart bulizni, elégedjen meg ennyivel. Nekem ez a srác kell… pedig még a nevét sem tudom, de máris illetlenek a gondolataim.
- Alice vagyok – duruzsolom a fülébe, kissé közelebb hajolva. Csak azért, hogy ne kelljen annyira túlkiabálni a zenét. Kizárólag azért… Legalábbis jól hangzik így. Egyértelművé teszem számára, hogy mi a helyzet, bár úgy tűnik levágta, hiszen idejött. Nem baj, nem árt, ha biztos a dolgában. Ha csak nagyon nem vágja el magát valami hülyeséggel, ma az enyém. Vagy én az övé. Nézőpont kérdése. A lényeg, hogy reggel nem otthon ébredek terveim szerint.