Kissé unottan kavargatom a kávém. Még hajnal van, nagyon is. Persze suliba kell menni. Minden rendes gyerek ott van ilyenkor. Dehát én minden vagyok, csak rendes nem. Állítólag első ránézésre szép vagyok, meg okos, kedves, tisztelettudó... Ami igaz is. Mármint, hogy szép vagyok és okos. A többi az kizárt. Aki tudja, hogy nem vagyok egy jókislány, az ismer csak igazán. Illetve nem, senki nem ismer, de az áll a legközelebb hozzá. Elnyomok egy ásítást, aztán végre felemelem a bögrém. Még ez is nagy munka ilyen korán. Már azt hittem nem is lehet rosszabb a reggel, de aztán meghallom a rémes zajt, ami felől nincs kétségem, hogy honnan jön. Az az idióta is felébredt. Nahát, ilyenkor? Egészen biztosan nincs jól vagy valami nagyon fontos dolga akadt, ami miatt hajlandó ilyen korán elhagyni az ágyat. Kihasználom az időt, hogy még nincs látótávolságon belül és eltüntetem a kávém maradékát, mielőtt elvenné az orrom elől. Szokása, hogy mindig az kell neki, ami az enyém. Szeret bosszantani, de most nem vagyok még vevő a hülyeségeire. Jól hangzik ez így. A gond csak az, hogy amennyire utálom, annyira oda is vagyok érte. Az egyik felem távol akarja magát tartani tőle, a másik pedig bizsereg a vágytól, hogy újra érintsen. Van ebben az egészben valami bűnös akkor is, ha a szüleink nem ugyanazok és csak elméletben vagyunk testvérek. A szüleinknek persze fogalma sincs, mi zajlik a mellettük levő szobában. Hol az enyémben, hogy Kyle szobájában. Nem volt tudatos, hogy egészen eddig nem voltam pasival, nem tartogattam senkinek, de most örülök, hogy nem egy buliban, részegen történt az első, hanem a... hát szóval Kyle-al. Hallom, ahogy nyílik az ajtó, valószínűleg erre tart vagy a fürdő felé, szóval gyorsan vetek egy pillantást magamra. Egy rövid szoknyát választottam ma egy egyszerű, szűk felsővel és egy magassarkúval. Mehetnék bakancsban is suliba, szoktam is, de ma csajos napot tartok. Ami meg a ruhám alatt van... hát az meglepi az én drága féltesómnak. Unottan lóbálom a lábam. Jöhetne már, hogy szívhassam a vérét... vagy csak az ajkait. Végre közelebbről hallom a lépéseket.
- Jó reggelt. Mi a fenét keresel itt ilyenkor? – köszöntöm a köztünk megszokott stílusban. Hátra sem pillantok, tudom, hogy csak ő lehet az. Még a lépéseit is felismerem. Talán feldobja a reggelem és aztán kezdődhet is a nap, hogy nem máshol végződjön, mint Kyle ágyában. Vagy máshol. Akárhol, csak vele.

Eléggé unott képet vágok. Legalábbis igyekszem flegmának tűnni és titokban végigmérni a féltestvérem vagy kit, mert végülis nem is tudom, kik vagyunk mi egymásnak. Szeretők leginkább. Amíg a kávéjával szórakozik, végignézek rajta. Zavartalanul bámulom, közben inni is elfelejtek, pedig a szám elé emelem a bögrém. A fene egye meg, hogy ilyen jól néz ki... és ilyen bunkó. Az a baj, hogy még ez is tetszik benne.
- Ki hinné, hogy te bejársz a suliba... – kissé megköszörülöm a torkom, úgy érzem kiszáradt, nehezen szólalok csak meg és megiszom a maradék kávét. Hátha segít, de nem, a torkom nem a szomjúság miatt száradt ki. Ahogy a konyhapultnak támaszkodik, egek... fészkelődök kicsit a széken, utálom, amikor nem tudok parancsolni a vágynak. Most pedig nagyon úgy néz ki, hogy nem tudok. Még uralom, de ki tudja meddig. Beszélgetnünk kell valamiről, ami semleges, hátha az eltereli illetlen gondolataim.
- És minek csípted ki magad ennyire? Csak nem randid lesz? – nem éppen jó választás a téma, mert nem akarom hallani a választ. Illetve akarom, ha nem lesz randija, de ha igen... arról nem akarok tudni. Bár úgyis én lennék az első, akivel közölné. Szinte látom magam előtt az önelégült vigyorát. Hátradőlök és figyelem, hogy mit csinál.
- Nem ettem még, én is csak nemrég keltem – válaszolok és nem is leplezem a döbbenetet az arcomon. Mióta érdekli, hogy én mikor kajálok? Valami nem stimmel, nem szokott velem ennyire kedves lenni. Lassan felállok, egyáltalán nem sietem el a dolgot és cicásan odasétálok hozzá.
- Egyébként igazán segíthetnél a matek házimban... meg... valami a biosszal sem stimmel. Te abban jó vagy, nem? – suttogom halkan, érzéki hangon a fülébe. Bár magassarkú van rajtam, így is kicsit nyújtóznom kell, hogy a fülébe tudjak suttogni, ennek hatására pedig testem az övéhez simul. Nem ez az első eset, de még most is érzem a bizsgerést, amikor hozzámér.
- Nekem nincs első órám – vagyis van, csak nem érdekel. Az meg külön jó, hogy csak ketten vagyunk itthon. Jobban nem is lehetne indítani egy napot. Ez kell ahhoz, hogy végre felébredjek, nem a kávé. Csak Kyle. Meg amit művelni szokott velem. Alsó ajkamba harapva pillantok fel szemeibe. Veszélyesen közel vagyunk egymáshoz és ezt még tudom fokozni. Ujjaimmal alig érintve simítok végig a karján, majd megragadom a nyakkendőjét, ha már ennyire kiöltözött és közelebb rántom magamhoz. Már alig választja el távolság ajkainkat, de meghagyom neki az örömöt, hogy ezt lecsökkentse.

Elég szokatlan látvány Kyle a konyhában, meg úgy egyáltalán bárhol az ágyán kívül ilyen korán reggel. A fenébe is, még ilyenkor is jól fest. Utálnom kéne és valójában utálom is, amellett, hogy teljesen odavagyok érte és legszívesebben itthon maradnék vele. Várjunk csak, reggelit csinál? Méghozzá nekem? Ezen teljesen meglepődök.
- Ezt most jól látom? Te reggelit csinálsz nekem? Várj, itt valami nagyon nem stimmel. Korán felkelsz és kedves vagy... minden rendben Kyle? – vágok aggódó képet, de ez kicsit sem őszinte, hiszen piszkálódásnak szánom a kérdést. Viszont az a tény, hogy kapok kaját, nem elhanyagolható.
- Mindenesetre kössz... az úgy pont jó lesz – teszem még hozzá, amikor megcsinálja a szendvicset, pont azt teszi bele, amit szeretek.
- Persze, jó kifogás... Vállald fel, hogy te is tudsz jófej lenni – közelebb sétálok, ha már ilyen kedve van, kihasználom. Az én kifogásom is átlátszó, részben, hiszen a matekban mindig kell segítség, de azt is tudom, hogy addig nem fogunk eljutni. Nem szoktunk. Odasimulok, követelek magamnak egy csókot, amit meg is kapok. Máris jól indul a napom. Elégedetten sóhajtok csók közben, kezeim is vándorolni kezdenek, felfedezve a már ismerős testet. Nem tudok betelni vele. Néha azt akarom, hogy ne legyen a féltestvérem vagy mi, mert akkor felvállalhatnánk a dolgot. Máskor meg örülök annak, hogy ez így van, hiszen a titkunk, ez a bűnös kapcsolat nagyon izgató.
- Biztos, hogy most kicsit sem érsz rá? Csak egy gyors menetre – nem engedem el a nyakkendőjét. Kérdésem a szájába suttogom. Teljesen beindulok, mindig ez van, ha a közelemben van és kettesben vagyunk. A család előtt a legnehezebb megjátszani magam, olyankor kerülöm Kyle társaságát, mert nehéz eljátszani a jó kislányt. Elvigyorodok a válaszára.
- A kávét most is én főztem. A természetbeli juttatás pedig mit is takar pontosan? – húzom még egy kicsit. Nem lépek távolabb, éppen csak annyira húzódok el, hogy beszélni tudjak. A testem továbbra is az övéhez simul szorosan.
- Neked tuti be kell menned? Máskor sem szoktál... Szerintem feküdjünk vissza még egy kicsit aludni – vigyorgok, de a mosolyom elárulja, hogy egyáltalán nem az alvás érdekel, hanem valami egészen más.

Egyből tiltakozni kezdek, ahogy a kuka fölé tartja a szendvicsem. Ezt még véletlen sem hagythatom, éhes vagyok.
- Eszedbe se jusson, az nekem kell… főleg, ha már voltál olyan édes és megcsináltad… Tisztára, mint egy gondoskodó férj… vagy hm, ennyire ne szaladjunk előre… gondoskodó szerelmes pasi… - kuncogok és a felháborodását kihasználva, hiszen biztos vagyok benne, hogy felháborodik, ellopom tőle a szendvicsem. Az az enyém mostmár. Biztos távolságba teszem, mielőtt újabb dologgal lepném meg. Egy csókkal, amit viszonoz, szóval nem nagyon tudunk egymástól elszakadni, de megint szövegelnie kell.
- Nem érsz rá, persze… jó, valamikor neked is kéretni kell magad, de sokáig nem fogok hízelegni, azt most mondom – nevetek fel, nem értem mire ez a nagy önmegtartóztatás, hiszen eddig soha nem volt ellenére, ha akár suli helyett összebújtunk. Elvégre nem gyakran jár be tudtommal. Illetve… ki tudja mit csinál, amíg én suliban vagyok. Én tényleg ott vagyok.
- Nem ártana egy kis torna? Mi a fenéről beszélsz? – színlelek sértődöttséget. Nem érdekelnek a beszólásai és nincs szükségem a bókjaira. Tudom, milyen a testem, azt is, hogy nem állna le velem, ha nem jönnék be neki. Persze nem bánnám, ha néha ki is fejezné. Tőle a tetteket kapom, mástól a bókokat. Ez így egész jó párosítás. Jelenleg ugyanis ő az egyetlen, akit közel engedek magamhoz… illetve… ő az első és eddig az egyetlen, így pontosabb. A többieknek meg nézni szabad, azt senki nem tiltotta meg. Felkuncogok.
- Jól van, matekért cserébe tesivel fizetek, jó párosítás… Majd tartok neked különórát… és megmutatom, mennyire hajlékony vagyok – amúgy tényleg az vagyok, csak kell a megfelelő ösztönzés. Kyle nagyon jó ebben, ő tudja mivel lehet rávenni. Kislányos mosollyal harapok bele a szendvicsbe, végre egyszer nem megyek éhesen suliba. Akkor reggelizek, ha kapok valamit, szóval általában nem, de én ehhez ilyen korán túl lusta vagyok. Majd napközben eszem, reggel örülök, ha a kávéig eljutok. El nem tudom képzelni, Kyle mi a fenéért kelt fel ilyen korán, de végre kiböki.
- Ez most komoly? Ezért voltál egész hétvégén bezárkózva, mert tanultál? De édes… Mindenesetre… hát tudod… drukkolok vagy mi – ez kissé furán hat a számból, de bármennyire is szeretjük egymást húzni, azért rosszat nem akarok neki. Meg magamnak sem, mert ha szarul alakul a napja, akkor az enyémet is elcseszi, amint hazaér. Azt meg nem akarom. Élvezet kell, nem hiszti. Nála mindkettő könnyen elérhető. Ajkai után kapok és megharapdálom kicsit, mielőtt válaszolnék a kérdésére.
- Hajgumi? Miért nem veszel magadnak? Mindig tőlem kell kérni? – nem méltatlankodok, csak megjegyzem, hogy igazán vehetne. Szavaimmal ellentétben viszont egyből kihúzom a hajamból a hajgumit, mint egy szerelmes tini és odanyújtom neki. Aztán meggondolom magam.
- Tudod mit? Ülj le, összefogom rendesen a hajad, ha már vizsgázni mész – vetem fel. Azért kell leülnie, hogy el is érjem rendesen, hiszen magasabb nálam és kivételesen tényleg jót akarok neki, a rendes munkához meg nem árt, ha el is érem.
- Különben meg olyan régóta vitatkozunk itt, hogy ennyi idő alatt egy kis reggeli torna is belefért volna. Ha már úgy gondolod, hogy szükségem van rá – piszkálom kicsit. Ő kezdte, én csak belemegyek a játékba.
- Meglepő, hogy képes vagy nemet mondani – teszem még hozzá és elkezdem összeszedni puha tincseit, ha közben leült és hagyja. Nagyon fontos lehet neki ez a mai nap, ha tényleg ennyire komolyan veszi, hogy egy kicsit sem pörgetjük fel a reggelt. Mindenesetre ahogy elhúzom onnan a haját, belecsókolok a nyakába. Arról nem volt szó, hogy semmit sem szabad csinálni addig, amíg nem indul el. Ki kell használni. Én meg ki is fogom. Ha valaki most látna minket, meg nem mondaná, hogy amúgy nem vagyunk jó testvérek. Ez a nap eddig túl jó.

Ez annyira jellemző. Ha ő mond valami sértőt vagy neki van kedve viccelődni, azt persze szabad, de fordítva már ő sem találja olyan viccesnek.
- Mit húzod fel magad, már viccelni sem szabad? Bár nem értem mi bajod vele, szerintem igenis szerelmes vagy… magadba – nevetek fel, hiszen elég érdekes feltételezés, csak az a baj, hogy szerintem igazam van. Egy embert szeret igazán, méghozzá saját magát. Többet van a tükör előtt, mint én, meg hát a viselkedése… szóval csak saját magát szereti, de nagyon.
- Látod, erről beszélek. A hajam szőke, nem az agyam, de nehéz lenne felfogni? Csak szórakozok veled, mert olyan vadító vagy ilyenkor, amikor jól felhúzlak. Öröm nézni – vigyorgok, engem már nem hat meg a morgása. Amikor megismertem, talán kicsit megijedtem az első komolyabb szócsatánktól, de aztán rájöttem, hogy nem veszíthetek semmit. Bántani úgysem merne, szavakkal meg legyőzöm simán.
- Különben meg, ha ennyire harapsz a témáért, ki tudja, talán mégis odavagy értem. Feltűnő a nagy felháborodásod – piszkálom még kicsit, aztán befogom a száját egy csókkal, mielőtt válaszolhatna. Úgyis tudom mit akar mondani, de arra meg nem vagyok kíváncsi. Így viszont egészen jól elvagyunk. Ha meg sem szólalunk, csak faljuk egymást, akkor hamar megtaláljuk az összhangot. Azt hiszem Kyle nagyon jó az ágyban. Illetve biztos vagyok benne, de nincs összehasonlítási alapom, mivel eddig ő volt nekem az első. Szerintem ennél jobb nem lehet, de egyelőre nem is tervezem mással kipróbálni. Amíg élvezem, addig minden marad így. Legalábbis részemről biztosan.
- Hát akkor mondjuk siess haza, mielőtt a szüleink is hazaérnek és akkor letesztelhetsz… minden irányból – nevetek. Néha elég merész ötletei vannak, de szerintem eddig még nem jött rá, hogy ezt eddig legfeljebb csak láttam vagy hallottam róla, de nem csináltam. Eddig legalábbis nem. Igyekszem gyorsan alkalmazkodni és úgy viselkedni, hogy ne jöjjön rá. Eleinte nem akartam, hogy kiderüljön, ő volt az első, hiszen nem tűnt fel neki. Most már úgy vagyok vele, szívesen piszkálnám ezzel is. Tiszta szívás ez az egész. Lehet, hogy akkor sem lennénk együtt, ha nem lenne a testvérem vagy valami olyasmi, de legalább titkolóznunk nem kellene. Izgalmas meg minden, de néha vágyom rá, hogy nyilvánosan is kifejezzem, az enyém. Ami persze nem teljesen igaz, de jól hangzik és senki nem tud róla, szóval mindegy. A gondolataimmal senkinek nem kell elszámolnom, még Kyle-nak sem. Meglep, hogy szó nélkül leül és hagyja, hogy a haját birizgáljam, amiért tudom, hogy amúgy harap, bár érdekes módon ezért még egyszer sem förmedt rám. Szokatlan, de nem gondolkodok ezen. Biztos belefér a kötetlen élvezet részeként.
- Jó majd veszek neked másikat, de el nem tudom képzelni, hova tűnhetett – vágok csodálkozó arcot, persze csak megjátszom. Nagyon jól tudom hol van az a sok hajgumi. Elhagyta, letette valahova és nem tudja hova, meg ezeknek a változatai. Az anyja ugyanis nem gyakran használ ilyesmit, nekem meg van sajátom. Illetve egyszer egyet elvettem a polcáról, de az régen volt.
- Én elhiszem, csak eddig nem arról voltál híres, hogy a könyveket bújod. Főleg úgy, hogy ki sem lépsz a szobádból és még a bulikat is lemondod. Kezdjek aggódni vagy pénzjutalom jár annak, aki idő előtt végez ezzel a tárggyal? De várj… hiszen nincs is vizsgaidőszak – csodálkozok rá. Egyre gyanúsabb nekem. Bár valójában mindegy, amíg ilyen szexi, ilyen szemtelen és sokat szexelünk, a többi dolog nem érdekel. Ujjaimmal érzékien szántok végig a hajában, tudom, hogy nem ér rá, de akkor sem tudom visszafogni magam. Szinte bizsereg az ujjam, ahogy hozzáérek és nem is sietem el a dolgot. Szeretek a puha tincseivel játszani. Jó munkát végzek, mint mindig, sehol nem lóg ki egy szál sem, már szinte művészi pontossággal fogom össze a haját.
- Kész is – suttogom előrehajolva. A melleim a hátához nyomódnak, miközben belecsókolok a nyakába. Vigyorogva fújom ki a levegőt az érzékeny bőrére, majd elhúzódok.
- És mikor végzel? Csak, mert nekem ma sportnap van vagy valami ilyesmi, szóval… nem erőltetem meg magam. Amúgy sem vetkőzhetek le – vonom meg a vállam. Hát igen, az én drága testvérem nem kímél. Nem kéne a többiek előtt vetkőznöm, hiszen tele vagyok lila foltokkal és harapásnyomokkal. Itthon is alig tudom titkolni, nincs kedvem még a suliban is arra figyelni, mikor és hol látszik ki valami, aminek nem kellene.
- Ehetnénk valamit délután, aztán meg együtt hazajövünk és… szóval tudod mire gondolok – mosolygok sokatmondóan. Nem értem miért Kyle-al kellett kezdenem, de az a baj, hogy élvezem.

Ez az egész valami nagyon fontos dolog lehet. Kyle eléggé ideges, ismerem már ennyire, aztán be is vallja. Nem értek ehhez az egészhez és annyira nem is érdekel, hogy mit csinál, de az biztos, hogy nem egyszerű a dolog. Nem láttam még ilyennek. Mindig félvállról veszi a dolgokat, most meg szinte ideges. Igen, ez a jó szó. Árad belőle a feszültség, akkor is, ha látszólag megpróbál olyan lenni, mint mindig és beszólogat.
- Én aztán nem bánnám, ha bevadulnál. Tetszik, amit eddig mutattál az ágyban, de lehetsz még vadabb... majd kimagyarázom a harapásnyomokat, ha valaki észrevenné – nevetek fel, mert nem lenne ellenemre és az sem érdekel, ha valaki meglátja. Mondjuk majd felöltözök rendesen és akkor talán senkinek nem tűnik fel. Leül és hagyja, hogy megcsináljam a haját, ez is ritka pillanat, nyugis. Ahogy az is, hogy utána nekemdől, ez is olyan más, szokatlan, mégis jó. A vállaira teszem a kezem és hozzásimulok.
- Tényleg fogadtál a tanárral? Ez így megy? – meglepődök, ki gondolta volna, hogy még fogadni is szoktak. Gimiben nem így megy. Mondjuk megnéztem volna, hogyan ment ez a fogadás. Kyle nagy száját ismerve... van elképzelésem. Szinte megborzong, amikor a sportnapot említem.
- Ezt most úgy mondod, mintha a te feladatod jobb lenne. Ez csak egy sportnap... És mi az, hogy nem szereted a sportokat? Abban az egyben, amit az ágyban szoktunk csinálni, nagyon is jó vagy – nevetek fel. Ez mondjuk igaz, tényleg nagyon jó és ez a dolog fárasztóbb is, mint bármelyik sport. Szinte már meglep azzal, hogy majd felhív. Tényleg nagyon izgulhat, mert teljesen megzavarta ez a dolog. Máskor inkább elküldene a fenébe, de nem mondana ilyet. Nem is tudom eddig hányszor hívott fel. Legfeljebb csak akkor, ha kellett neki valami és lusta volt kimozdulni a szobájából.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire fárasztó a szex. Azt hittem az csak élvezet és addig lehet csinálni, amíg kedvünk van. Hát már tudom, hogy ez nem igaz... Mióta bevezettél ebbe az egészbe – gondolkodok hangosan. Az csak kicsit később esik le, hogy most rendesen elszóltam magam. Hiszen Kyle nem tudta, hogy nekem ő volt az első. Illetve én nem mondtam neki, ő meg nem tette szóvá. Ebből gondolom, hogy nem tudta. Én meg nem is akartam, hogy megtudja, ha már akkor nem vágta le.
- Az jó, a gyrost szeretem, ahogy te is – vágom rá. Gyorsan témát váltok, hátha nem tűnik fel neki az elszólásom.
- Nem akarok sokáig a sportnapon maradni, nekem sem tetszik a dolog, szóval hívj és megyek... Majd kitalálok valamit, tuti lelépek, egy gyros veled sokkal csábítóbban hangzik – sóhajtok és a nyakába csókolok. Inkább szóljon be megint, amiért nem hagyom békén, mint feltűnjön neki, amit nem kéne tudnia, ha már eddig nem vette észre a dolgot.