- Seraphin, cseszd meg, hányszor mondjam még, hogy tegyél rendet a konyhában? - morranok fel hangosan, miután körbenéztem a házban, megérkezésem után. Csak most estem haza, reggel nyolctól az iskolapadban szenvedtem egészen délutánig, utána meg rohanhattam melózni, most meg már réges-régen este van. Baromi jó úgy haza érni, hogy az egész ház úgy néz ki, mintha egy elefánt csörtetett volna végig benne, vagy egy atombomba robbant volna föl. Megcsinálnám én is a dolgokat, de hozzám képest jelen pillanatban egy mosott zokni is egy álom partinak számít. Kócos hajam egy fekete hajgumival hátra kötöm, majd nyomban ki is bontom, ha lelóg a szemembe a hajam, már annyira sem látom azt a káoszt, ami a házunk helyén található. Ruby szokott rendet rakni, vagy legalább kiosztani a feladatokat, de Ő már öt napja nincsen sehol sem, ugyanis elutazott haza a szüleihez, bejelenteni a nagy hírt, amit még az öcsémnek sem mondtam el. Talán azt remélem, hogy ha nem kell róla beszélnem senkivel sem, akkor az egész egyszerűen nem lesz, és nem kell azon aggódnom majd, hogy mi a frászkarikát fogok én csinálni két gyerekkel. Amíg tudom, csak húzni fogom a dolog bejelentését, de nem csak azért, mert frászt kapok a gondolattól, hogy gyerekem lesz, hanem azért is, mert nem akarom, hogy Seraphin elköltözzön innen. Addig nem engedem ki a házamból, amíg vissza nem ül az iskolapadba, és nem szerez magának valami normális szakmát. Lehet, hogy pillanatnyilag nagyon jól elvan azzal, hogy írogat össze vissza mindenfélét, de könnyen előfordulhat, hogy egyszer csak kiég, és nem tud több értelmes mondatot papírra vetni. Kell, hogy legyen valami, amihez akkor is nyúlhat majd, és ez a valami ne a drogok legyenek, és ne is én, hanem saját maga, mert... mert meg kell majd tudnia állnia a saját lábán. Félek, ha bejelentem neki a babákat, akkor első dolga az lesz, hogy össze pakolja a cuccait, és lelép, de ezt ugye nem hagyhatom. Rendbe kell tennie az életét, méghozzá úgy, hogy én irányítom, hogy mikor és merre menjen. Talán azt hiszi, hogy csak szekálom őt, de nem, fogalma sincs, hogy nekem mennyire szükségem van Őrá. Csak Ő maradt nekem, és foggal körömmel ragaszkodni fogok ahhoz, hogy ne taszítson el magától sehogyan sem.
Ruby itt van nekem, de Ő mégsem az öcsém. Teljesen máshogy állok hozzá a két emberhez.
Lerúgom a lábaimról a cipőket, szépen egymás után kigombolom az ingemen a gombokat, majd le is dobom a kanapéra a ruhadarabot, hogy egy sima szürke pólót vehessek föl helyette.
- Megmozdulnál végre? - Morranok rá, majd felkapok a földről egy zoknit, és hozzá vágom. Lehet, hogy nem pont az övé volt, de ösztönzésnek mindenféle képen megfelel majd.

- Te... - gnap, fejezném be a szót, de még idejében elharapom, és nem mondok neki semmi ilyesmit. Befejezhetném úgy is, hogy "neked ehhez semmi közöd" de ez sem jó. Amit igazából mondanék, azt meg félre értené, szóval inkább nem mondok semmit sem, csak morgok neki valami olyasmit, hogy "régen".
NEm csak kupi van, de még a ház is bűzlik, szerencsére Ruby nem ma és nem is holnap akart jaza jönni, hanem még ellesz körülbelül egy hetet, az idő alatt pedig alaposan ki tud szellőzni a lakás, és a bútorok, legalább is nagyon remélem, mert ha nem, akkor kénytelen leszek az öcsémet a bokájánál fogva kilógatni az ablakon, és addig rázni, amíg az összes cigaretta ki nem potyog a zsebeiből, és ki nem tudom dobni őket. Le kell szoknia erről a vacakról, mert károsítja magát vele, és hatalmas kísértésbe visz engem. Mert vágyom a cigire, kell, egyszerűen szükségem van rá, de ha Ruby megérzi rajtam a dohány szagot, akkor kiveri a hisztit.
Elégedetten nézem ahogy végre megmozdul, és hasznossá teszi magát, vagy legalábbis azzá fogja tenni magát, ha jót akar. De nem, nem csinál semmit se csak a haját macerálja.
- NEm ordibálok cseszd meg, csak mérges vagyok, és emelkedett hangnemben szólaltam meg. Ha csak az kell, hogy elűzzem az ihletedet, hogy megszólalok, akkor egész nap pofázni fogok neked, akkor talán végre megjön egy kicsit az eszed. - Felelem neki, és száz százalékosan hidegen hagy, hogy egyébként jó napja volt. De jó neki, ha én is az egész napomat lazsálással tölteném, akkor nekem is nagyon de nagyon jók lennének a napjaim.
Elkotyogja hol a cigije, nyomban megyek is és el is teszem magamnak, majd eldugom a könyveim közé vagy valami, és előveszem szűkösebb időkben. Mondjuk most. Egy szálat beveszek a számba, meggyújtom, és hosszasan megszívom, majd fújom ki a füstöt. Máris minden sokkal jobb, szebb, és tisztább. Már nem jár senki se táncot tűsarkúban az idegeimen. Igazán csodálatos érzés.
Számban a cigivel keresem meg Seraphint, és segítek neki abban, amit éppen csinál. Vagyis ha minden igaz, akkor a pakolásban.
- Egyre többet morog a cigid miatt. Nemsokára a gyorskajákat is ki fogja tiltani a házból, és kénytelen leszel az ablakon keresztül leüzletelni a pizza futárral a dolgaidat. - Sóhajtok fel bosszúsan. Nem lenne szabad megengednem neki ezt, de nem megy, nem tudok neki nemet mondani, legalább is az esetek többségében.

Az összes könyvért kapott pénzét átutalta nekem, ami nem volt kevés. MEgrázom a fejem, ez akkor sem lesz ez így jó, sem neki, sem pedig nekem.
- Akkor miből fogsz megélni?Hogy tervezed a jövődet, ha mindenedet nekem adod? De inkább utald át nekem, mielőtt elvernéd mindet. Majd félre teszem neked, és akkor elvégezhetsz valamilyen iskolát, ha meguntad az írást. - Nem is olyan rossz ötlet, sőt! Nem azt mondom, hogy akkor most azonnal menjen és üljön be az egyetem padjaiba, hanem, hogy megcsinálhatna egy bármilyen képzést. Elmehetne egy mixer tanfolyamra, és már azzal is nagyon jól el lehet helyezkedni. Nincsenek nagy vágyaim, csak annyi, hogy legyen belőle valaki. Legyenek papírjai, amikkel majd tud boldogulni. Vagy tanulhatna nyelveket, és utána már az övé lenne a világ.
Ha már én megtettem neki pár dolgot, akkor Ő is megtehet nekem, hisz bevittem a papírjait a kiadóba vagy hova. Tartozik nekem, és megvenni nem fog tudni, hogy leszálljak róla, hiába utalja nekem a pénzét, mindet vissza fogom neki adni, a megfelelő pillanatban.
- Ha úgy döntesz, hogy elköltözöl innen Ruby miatt, akkor utánad megyek, és a hajadnál fogva foglak vissza rángatni ide téged. - Felelem neki kissé mérgesebben, mint kellene, majd elcsórja a cigimet, és kapok egy adag füstöt a képembe. Tudom, hogy csak azért csinálja, hogy idegesítsen vele, de pechére ez nem jött be. Becsukom a szemeim addig amíg rám fújja a füstöt, majd mikor abba hagyja, vissza veszem tőle a cigarettámat, és megszívom. Én viszont nem fújom rá, a füstöt.
- Te ezt nem érted. Nem változtam semmit sem, még mindig ugyan az vagyok aki voltam, Ő csak... kissé más világításba helyezi a dolgokat. MAjd ha egyszer hazahozol valaki olyat, aki sokáig melletted lesz, akkor te is hasonló képpen fogsz viselkedni. Talán akkor majd végre megjön az eszed. -

- a testvérem vagy, nem kérek tőled lakbért! - Jelentem ki neki, de ezzel már tisztában kellene lennie. Egyszer sem panaszkodtam, hogy fizessen már, mert tőle nem fogadok el pénzt, ha már egyszer én akarom azt, hogy itt lakjon, és szem előtt maradjon.
- Nem kérem, hogy hagyd abba az írást, de igazán csinálhatnál mellette valami mást is. - Mondom neki, majd részemről ennyi volt a beszélgetésünk ezen része, a mai adag szekálását megkapta ezzel kapcsolatban, majd holnap folytatom, és reménykedek abban, hogy egyszer csak megunja a szövegelésem, és tényleg nem csak írni fog, hanem kitalál magának valami mást is.
Rubyval tényleg nagyon sokat veszekszünk Serapinon. Szerinte el kellene küldenem, de én nem vagyok hajlandó. Volt, hogy már megfenyegetett, hogy akkor majd Ő megy el, és ha akarom akkor meglátogatom, de szerencsére lenyugodott. Nagyon sokszor felmerül ez a téma közöttünk, és van amikor cseppet hangosan esünk egymásnak ebben a témában.
- Ne foglalkozz Rubyval, az öcsém vagy, és addig maradsz itt amíg szeretnél, és remélem, hogy sokáig szeretnél még itt maradni. Sok mindenben engedek neki, de ebben a kérdésben sohasem fog Ő nyerni. - Már jó párszor elmagyaráztam Rubynak ezt, de csak nem hajlandó megérteni. Megpróbálhatnának mondjuk jól kijönni a másikkal, de nem, legalábbis én még a próbálkozás legapróbb jelét sem láttam rajtuk, inkább csak kerülik egymást. Pedig ez nem mehet így sokáig tovább.
Vissza kapom a cigarettámat, és elszívom, majd a csikket elnyomom a mosogató falán, és a kukába dobom. Ez az tuolsó, nem szabad többet szívnom, pláne most, hogy Ruby terhes, és nem akarom megmérgezni a babákat. Még csak az hiányzik, hogy miattam legyen rossz a tüdejük, és ezért is kapjam majd Rubytól a cseszegetést.
- Múlt hónapban voltunk egy évesek. - Felelem a kérdésére, majd folytatja a beszédet... és a lényegre tapint. Nem vagyunk Rubyval valami boldogak, folyton marjuk egymást, mégsem tehetek semmit azért, hogy ez megszűnjön. Nem dobhatom!
- Boldog vagyok... voltam legalább is, és majd valamikor újra az leszek, csak most Ruby... kissé szeszélyes, és nem hagyhatom el, pedig elhiheted, hogy már megfordult a fejemben, de... a kezeim meg vannak kötve. Egyszer majd talán te is megérted. - Válaszolom neki, és nem tudom, hogy kimondjam e azt a pár szót, amit annyira titkolni akarok, de hátha Ő, mint külső szemlélő majd segít tisztán látni, bár... nem tudom. Végül sóhajtok, és kimondom azt, amit annyira nem szeretnék igaznak tudni. - Ruby terhes.

- Úgy értettem, hogy értelmes dolgot. Az, hogy néha elmész itthonról kiereszteni a gőzt, vagy a szobádba zárkózva vered ki, az nem számít. - Pontosan tudja, hogy mire gondolok, mégis ilyennel húzza az agyam. Tudja, hogy erre harapok, és mindig ezt csinálja, hogy de hát neki fontos elfoglaltságai vannak, és ehhez hasonló szövegelések. Utálom, ilyenkor legszívesebben a falhoz nyomnám, és kapna két hatalmas nyaklevest, hátha akkor magához tér, de az öcsémet csak nem fogom elgyepálni, azokon az időkön már rég túl vagyunk, pedig milyen jó is volt!
- Lehet, hogy Ő ki akar téged dobni a lakásból, csak az a ciki, hogy ez nem az Ő lakása, hanem az enyém, és ha én azt akarom, hogy itt lakj, akkor ebbe neki nincsen sok beleszólása. Bármennyire is próbál meggyőzni, meg fenyegetőzni. - Lehet változtam, egy nagyon keveset, de az megmaradt, hogy az öcsémet szeretem, és nem hagyom a sorsára, gondoskodni fogok róla, tetőt teszek a feje fölé és etetem amíg hagyja nekem.
Elmondom neki a nagy hírt, és nem éppen úgy reagál ahogy számítottam rá. Azt hittem le fog dermedni, és majd nekem kell Őt jó alaposan megrázni, hogy végre magához térjen, de szerencsére nem. Csak lányossá változik a hangja, és elkezdi magát csipkedni, amit nem hagyok neki sokáig csinálni, mert lefogom a kezeit.
Megrázom a fejem, mikor kéri, mondjam, ez csak egy vicc, egy baromi rossz vicc, de sajnos nem az, pedig milyen jó lenne ha az lenne! Most röhöghetnénk egy jót a reakcióján, és minden vissza térhetne a régi kerékvágásba, de nem fog...
- Hogy mi lesz? Az megfelelő válasz, hogy halvány lila gőzöm sincs? Ruby azért ment el, hogy bejelentse a hírt a szüleinek, talán ők majd lebeszélik a dologról, mert nem bírnak engem, egy huligánnak tartanak. De ha nekik nem sikerül, akkor megpróbálom majd én lebeszélni őt a dologról, még van időnk erre bőven. Vagy... szimplán el is vetélhet. - Sóhajtok fel. Nem állunk még készen a babákra.
- Ha sehogy se lehet őt meggyőzni, akkor... költöznünk kell. Ugyan is ikrek lesznek. De azt nem akarom, hogy te külön költözz tőlünk, érted?